Semmit sem utálok jobban, mint esős időben, csúszós cipővel a döglött, fehér, vízben felpuffadt vagy már agyon taposott földigilisztákat kerülgetni.
Már pedig háromszor is megcsúsztam a rohadékokon, miközben próbáltam nem elhányni magam. Ráadásul azok a rohadt falevelek is csúsznak ilyen szar időben, úgyhogy egy élmény volt a hazafelé út.
Most ideg vagyok mer', nem tudok rajzolni, úgyhogy fogom magam, kiveszem a hűtőből a csokiszirupot meg leveszem az asztalról a zsák kekszet, hülyére zabálom magam, és ValóVilágot fogok nézni, miközben betegre röhögöm magam Benkő Dánielen.
U.I.: a billentyűzettel is tele a tököm, hogy ötször kell javítsak, csakmert nem veszi be a betűket.
